A legtöbben a semmiből teremtettük meg a cégünket és az együtt nőtt velünk. Eleinte azt hittük, hogy mindent mi tudunk a legjobban, ezért amíg elmagyarázzuk az alkalmazottnak, hogy mit csináljon, addig akár magunk is elvégezhetjük a munkát. Aztán megtanultuk, hogyan osszuk ki a feladatokat, és hogyan ellenőrizzük azok elvégzését. Már tudjuk, hogy nem mi tudunk mindent a legjobban, és találtunk olyan embereket, akiknek a szakértelmét a cégünk szolgálatába állítottuk.
A cégünk volt a mindenünk. Minden gondolatunk körülötte forgott, és minden időnket rá áldoztuk.
A cég pénze a miénk volt, amit megkívántunk magunknak, azt a cég számlájára vásároltuk. Amikor arra volt szükség, minden pénzt készek voltunk belerakni, hogy a működőképességét fenntartsuk. A saját ingatlanjainkat is felajánlottuk fedezetként, hogy a bankok a céget hitellel finanszírozzák.
Összekeveredett a cég vagyona a magánvagyonunkkal. Mindig is úgy gondoltuk, hogy az egy és ugyanaz. A valóság azonban más.
A vevő és az ügyfél jelenti a legnagyobb kihívást, a termékünk és a szolgáltatásunk az, amire a legjobban koncentrálnunk kellene, de nem foglalkozhatunk csak ezekkel, más ügyek is lekötik az energiánkat.
Az állam és az adóhivatal, a különböző hatóságok olyanok, mintha az ellenségeink lennének, de támadás érhet a konkurensünk, a szállítónk, és a cégtársunk részéről is.
Aki még ma is a felszínen van, az már keresztülment egy-két dolgon és megoldott néhány megoldhatatlannak látszó problémát.
Az igazán jók tudják, hogy a fenyegetésnek nem engedhetnek, és ha nem lehet megállapodni az ellenféllel, akkor keményen szembe kell szállni vele. A sikerért meg kell harcolni, és gyakran a túlélés a tét.
Huszonkét éve foglalkozunk cégügyekkel, és oldunk meg kritikus, megoldhatatlannak látszó céges problémákat.